Benedek megérkezett :)

Hmmm...

Most vagy a tulajdonosok azonosak, vagy lenyúlás történt, vagy ez egy hihetetlen óriási véletlen...

Briós oldalán a szöveg:
Amikor a Brióst tervezgettük, egy olyan családias hangulatú kávézót képzeltünk el, amit a környék lakói hamar megismernek, megszeretnek, és úgy tekintenek majd rá, mint otthonuk egy kis darabjára.
Három gyerekes szülőként magunk is sokszor feszengtünk különböző éttermekben, kávézókban, próbáltuk lekötni élénk gyerekeinket, megvédeni csészéinket apró, ámde kíméletlen mancsoktól, törölgettünk kiömlött gyümölcsleveket, majd távoztunk fáradtan és feszülten a tett helyszínéről.A Briósban bebizonyítjuk, hogy nem feltétlenül ez a forgatókönyve annak, ha beülünk valahova kávézni, vagy valami finomat enni egy vagy több kisgyerekkel.

A szentendrei Nappali kávézó web szövege:
Amikor a Nappalit tervezgettük, egy olyan családias hangulatú kávézót képzeltünk el, amit a környék lakói hamar megismernek, megszeretnek, és úgy tekinthetnek majd rá, mint otthonuk egy kis darabjára.
Kisgyerekes szülőként magunk is sokszor feszengtünk különböző éttermekben, kávézókban, próbáltuk lekötni élénk gyerekeinket, megvédeni csészéinket apró, ámde határozott kezeiktől, törölgettünk kiömlött gyümölcsleveket, majd távoztunk fáradtan és feszülten a tett helyszínéről. A Nappaliban szeretnénk bebizonyítani, hogy nem feltétlenül ez a forgatókönyve annak, ha beülünk valahova kávézni vagy valami finomat enni egy vagy több kisgyerekkel.

Vajon

csak én érzem úgy, vagy idén tényleg nincsenek szúnyogok?

- Posted using BlogPress from my iPhone

Techno

Na, most szuperül regisztráltam erre a twitterre, azzal a céllal, hogy majd a mókuskerék nevében írogatok az újságíróknak, és átviszem a kommunikációt a XXI. századba, csak épp azzal nem számoltam, hogy egyáltalán, gőzöm sincs arról, hogy működik ez az izé. Bejelöltem egy csomó mindenkit, hogy követni akarom, de pl hogy mégis hogy látom, mit írnak, már nem tudom. Azt sem értem, hogy hogy lehetne hírt adni arról, hogy itt vagyok, vagy hogy tudnék Bejelölni potenciális érdeklődőket, meg egyáltalán, hogy mégis hova az anyjába kell beírni a szövegem. Próbálkozni meg - afent említett cél miatt - igen kínos lenne. Nem tartana valaki egy profi gyorstalpalót? Egyáltalán kommunikációs szempontból érdemes ezzel próbálkoznom? Használják ezt az újságírók és az üzletemberek?

- Posted using BlogPress from my iPhone

Hard day's night

Baby Brown a hajnali 5 órai mennydörgésre ébredt. Aztán árvízként szakadt ránk az ég egész nap. 6 gyerek, mind 9 év alatt, ordítozott, félt, sikongatott, rohangált, lábuk alatt Bundi itt-ott feltűnt. Néhol a lépcsőn kaptam el gazdátlanul. Nagyüzemi ebédeltetés. És akkor, a legnagyobb égzengésben elöntötte a szobánkat a szárnyashangya raj. Mindenhol hemzsegtek. Pedig tavaly direkt ezért betonoztattuk le újra, mert kb. kétnaponta küzdöttünk ellenük. De nem ám egy csíkban jöttek, hanem az egész klán özönlött megbosszulni a munkálatokat. Spray, fújás, fehér por, küzdelem, Beni távoltartása és a 6 gyerek ordítozott, félt, sikongatott, rohangált. Lassan este lett. Felemeltem a játékos dobozt és ott húzódott meg egy bátor, de annál gusztustalanabb hangya örs. Spray, fújás, fehér por. Asszem mára kivégeztük. Szusszannánk, de Ben bevágta az 1 óra ordítást, nem evést, cirkuszt. Közben telefon. Mr. Brown volt Pestről, hogy kizárta magát a lakásból futás után. A Pizzériából telefonált. Mi itt, Roni valahol, Apu bridzsversenyen. Ő ugyan majd 11 körül befut. De ki tudja, hogy hol a kulcs. Itt meg fürdetés-fektetés közben berepült egy madár. Őrült mód röpdösött. Újabb telefon. Takarítónő. Kulcs előkerítve, de apuéknál, mert ő odaadta, mert dolgoztak nálunk a teraszon. Brown addig fel a nagymamámhoz futócuccostul. Viszont volt aki örült, mert a nagymamám imád etetni mindenkit. Beszorult a fürdőszobába. Mármint a madár. Halált megvető bátorsággal sikerült kiterelnem. Anyuval vagyok itt felnőttként, ami szerep még mindig fura nekem, de nem tagadhatom le, hogy idősebb vagyok a 6 9 év alattinál. SMS. A siket nagynéném Oroszországból, hogy lerobbant a busz, amivel utazik. Mondjuk erre már tényleg nem tudunk innen mit lépni. De az sms áradat beindult, bátorító-együttérző sms-ek visszaküldése elengedhetetlen volt. Felváltva intéztük ezt, és a madár-mentést. A szobába kergettem a cikázó madarat közben. Ablak kinyit, roló felhúz. Túlhúztam. Most fennakadt. Holnap meg kell szereltetni. Ajtó becsuk, és jó messzire eltávolodtam. Azóta sem nyitottam ki. Közben Benre a 4 éves vigyáz egy zárt szobában. Mire bementünk, a Picur magától állt, és lépegetett. Úgy tűnik, rajta így jött ki a napi stressz :)))))

Just for the record: és én amúgy még 4 órában dolgozom is itthonról...

Társbérlet

Éjjel molyok jártak a szekrényben. És ami az én kedvencem, az az ő kedvencük is lett. Én hordom, ők meg megeszik. Szuper... GENYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁK

Hurrá, nyaralunk!

Bundival nyaralunk. Most épp ez az új neve. És ez az első nyár, hogy interaktív alanyként szemléli és alakítja a történéseket, amely fejleményt igazán mindenki imád. Ő meg imád általában mindent. Még a Balatont is, ami felől először kétségeim voltam, hiszen még egy pici, felfújhatós medencébe is alig lehetett beimádkozni. Már felsorakoztattam az egész műanyagjáték-arzenált, én is bementem, aztán játszottam az arzenállal, kedves hangokat adtam ki és mosolyogtam, de így sem értem el többet néhány lamentálás mentes pillanatnál. Persze a Balatoni fürdőzés is így kezdődött. Látszott, hogy érzi, most valami olyan történik vele, ami eddig még soha. Anya, nagyon erősen fogjál, mert valami furaság van amiről nem tudom, mi lehet -üvöltötte babanyelven. De zord apjával együtt nem adtuk fel, és addig pancsoltattuk, míg fülig érő szájjal maga nem ugrálgatott a térdünkről. Teljes siker! Amúgy megtanult lépcsőn fel és le mászni, a lábai totál össze vannak verve, és már kezd megbarátkozni a szúrós fűvel is. Ha valamit nagyon nagyon akar, akkor visítva ugyan, de elindul felé le, a pokrócról. Olyan igénytelen, mint az apja, most úgy néz ki, az egész nyarat egy szál pelenkában oldja meg, esetleg esténként egy póló beficcenhet, de ha lehet, inkább kösz nem kéri. És az is jó, hogy esténként félájultan esik ágyba, szóval még az is lehet, hogy megtanul egyedül elaludni a nyár végére. Ez bölcsi szempontjából is nagyon hasznos lenne, meg hát azért is, hogy esetleg egy-egy fektetést más is meg tudjon oldani rajtam kívül, aki ugyan nagyon imádja ezt az elfoglaltságot, de néha nagyon imádna valami mást csinálni helyette, mondjuk elmenni otthonról.

A lényeg, hogy nagyon cuki, folyton fülig mosolyog, be nem áll a szája és mindenkit szeret, szuperjól érzi magát és mi is nagyon nagyon jól vagyunk családostul!

Back to work

Hát, péntektől újra munkában. Igaz, még csak 4 órában otthonról, de tudjuk mind, mit is jelent ez. Elég ha a bekapcsolt mobilra gondolunk :)) Amúgy ez nem rossz dolog. Ez jó dolog. Mert másról is fog szólni az életem megint. Is. Mert most úgy érzem, meg tudom csinálni ezzel a kis is-el a mondatban, és tudok majd teljesíteni két helyen is. Már hiányzik a munka. Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, sőt, lehet, hogy pár hét múlva már úgy fogom érezni, én teljesen megőrültem, hogy vállalkoztam erre önként, de most jó érzéseim vannak. Aztán a durva rész majd úgyis októbertől lesz, amikor bentről, 8 órában, teljes gázzal. Na, attól be vagyok szarva. Meg a szeptemberi bölcsőde beszoktatástól. Huh, hát majd meglátjuk. De azt biztosan érzem, hogy vissza kell térni a valóságba. Jót fog tenni remélem mindkettőnknek hosszú távon. Drukkoljatok :)

A málna

az egy ilyen még nincs, már nincs dolog, így nagyon résen kell lenni!

- Posted using BlogPress from my iPhone

Első

Úgy alakult, hogy a Beni ma mondta ki élete első szavát. És úgy alakult, hogy az pont a SZEM lett. Ami nem könnyű szó, annak az sz-ével. Lehet, azért tartott ilyen sokáig, mert nem adta alább. Annyira nagyon édes volt, ahogy a kádban a nagy gumibékájának nyomkodta a szemét, és ezt hajtogatta. Majd mikor mi totál extázisban ráugrottunk és tapsoltunk, gyorsan kihasználva a sikert, megmutatta a mi szemeinket is, majd a sajátját, miközben pöszítve mondogatta, hogy szem, szem.

Én annyira imádom ezt a kis mazsolát!!!

- Posted using BlogPress from my iPod

Vajon

miért van az, hogy a mák után mindennek olyan rossz íze van?

- Posted using BlogPress from my iPod

Szétfagyok este, éjjel, reggel!!!

Meg kell mondjam, szívesebben fizetném a havi 18 ezres készenléti fűtésdíjat, ha végre valaki méltóztatna is bekapcsolni a kazánokat...

Voltam Zumbázni

Ami amellett, hogy fogyaszt, megtanít értékelni másokat. Olyanokat is, akiket eddig esetleg szóra se méltattunk életünk során. Sőt, esetleg csöppet meg is vetettünk. Én áldottam az eget, hogy nem a 60as években születtem, mikor csak a rockyzással lehetett hódítani, ezzel egy időben nem felejtettem el gyorsan elátkozni Elvist és azt, hogy a világra született. Tisztelni kezdtem Fenyő Mikit. Na meg a 70es évek diszkóscsillagait, akik magassarkúban, kifestve, csábosan tették mindazt, amit mi órán lihegve és izzadva. Valamint emelem kalapom a countryzós, csuhajkodós amcsik, a csípőőrületes brazilok és a hula-hula táncosok előtt. A szavanna bejárásához kapcsolódó majom-tánc utánzása tette fel igazán az i-re a pontot, de akkor már az önbecsülésem amúgy is a béka segge alatt volt. Sok ollé, ho-ho-ho és zumbaaaa felkiáltással kísérve lassan az órának is vége lett.

De jó volt, jövőhéten kétszer megyek :)

Összhang

Beninek csináltam vajas zöldborsót köretnek. Anyu mondta, kicsit sok lett benne a vaj. Azt válaszoltam, szerintem a vajból sosem lehet elég. Mr. Brown - a főszakács - hazajött, én meg mondtam neki, hogy anyu szerint túlvajaztam a dolgot. Azt válaszolta, hogy szerinte a vajból sosem lehet elég.

:))))))))