Ami amellett, hogy fogyaszt, megtanít értékelni másokat. Olyanokat is, akiket eddig esetleg szóra se méltattunk életünk során. Sőt, esetleg csöppet meg is vetettünk. Én áldottam az eget, hogy nem a 60as években születtem, mikor csak a rockyzással lehetett hódítani, ezzel egy időben nem felejtettem el gyorsan elátkozni Elvist és azt, hogy a világra született. Tisztelni kezdtem Fenyő Mikit. Na meg a 70es évek diszkóscsillagait, akik magassarkúban, kifestve, csábosan tették mindazt, amit mi órán lihegve és izzadva. Valamint emelem kalapom a countryzós, csuhajkodós amcsik, a csípőőrületes brazilok és a hula-hula táncosok előtt. A szavanna bejárásához kapcsolódó majom-tánc utánzása tette fel igazán az i-re a pontot, de akkor már az önbecsülésem amúgy is a béka segge alatt volt. Sok ollé, ho-ho-ho és zumbaaaa felkiáltással kísérve lassan az órának is vége lett.
De jó volt, jövőhéten kétszer megyek :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
na a zumba az nagy királyság, én teljesen rá vagyok kattanva :)
Megjegyzés küldése