2011. július 20., szerda

Hard day's night

Baby Brown a hajnali 5 órai mennydörgésre ébredt. Aztán árvízként szakadt ránk az ég egész nap. 6 gyerek, mind 9 év alatt, ordítozott, félt, sikongatott, rohangált, lábuk alatt Bundi itt-ott feltűnt. Néhol a lépcsőn kaptam el gazdátlanul. Nagyüzemi ebédeltetés. És akkor, a legnagyobb égzengésben elöntötte a szobánkat a szárnyashangya raj. Mindenhol hemzsegtek. Pedig tavaly direkt ezért betonoztattuk le újra, mert kb. kétnaponta küzdöttünk ellenük. De nem ám egy csíkban jöttek, hanem az egész klán özönlött megbosszulni a munkálatokat. Spray, fújás, fehér por, küzdelem, Beni távoltartása és a 6 gyerek ordítozott, félt, sikongatott, rohangált. Lassan este lett. Felemeltem a játékos dobozt és ott húzódott meg egy bátor, de annál gusztustalanabb hangya örs. Spray, fújás, fehér por. Asszem mára kivégeztük. Szusszannánk, de Ben bevágta az 1 óra ordítást, nem evést, cirkuszt. Közben telefon. Mr. Brown volt Pestről, hogy kizárta magát a lakásból futás után. A Pizzériából telefonált. Mi itt, Roni valahol, Apu bridzsversenyen. Ő ugyan majd 11 körül befut. De ki tudja, hogy hol a kulcs. Itt meg fürdetés-fektetés közben berepült egy madár. Őrült mód röpdösött. Újabb telefon. Takarítónő. Kulcs előkerítve, de apuéknál, mert ő odaadta, mert dolgoztak nálunk a teraszon. Brown addig fel a nagymamámhoz futócuccostul. Viszont volt aki örült, mert a nagymamám imád etetni mindenkit. Beszorult a fürdőszobába. Mármint a madár. Halált megvető bátorsággal sikerült kiterelnem. Anyuval vagyok itt felnőttként, ami szerep még mindig fura nekem, de nem tagadhatom le, hogy idősebb vagyok a 6 9 év alattinál. SMS. A siket nagynéném Oroszországból, hogy lerobbant a busz, amivel utazik. Mondjuk erre már tényleg nem tudunk innen mit lépni. De az sms áradat beindult, bátorító-együttérző sms-ek visszaküldése elengedhetetlen volt. Felváltva intéztük ezt, és a madár-mentést. A szobába kergettem a cikázó madarat közben. Ablak kinyit, roló felhúz. Túlhúztam. Most fennakadt. Holnap meg kell szereltetni. Ajtó becsuk, és jó messzire eltávolodtam. Azóta sem nyitottam ki. Közben Benre a 4 éves vigyáz egy zárt szobában. Mire bementünk, a Picur magától állt, és lépegetett. Úgy tűnik, rajta így jött ki a napi stressz :)))))

Just for the record: és én amúgy még 4 órában dolgozom is itthonról...

4 megjegyzés:

Laura írta...

huh..akkor a mi 4 fog növésünk kismiska ezekhez képest:) hello felnőttkém! (ne aggódj, én nem tekintek rád úgy, mert akkor magamra is úgy kéne...:)

Agent Angel írta...

ez valóban egy kissé stresszes napnak tűnik...

Újlány írta...

nem csodálom, hogy ezek után felállt, inkább azon, hogy nem szaladt el rögtön... :)

Kisbogár írta...

tisztára mint egy Reszkessetek Betörők részlet :) vagy mint egy jó Charlie Chaplin :)