Kulcs III.

Lassan kezdem úgy érezni, hogy egyetlen pont körül forog az életem, mint valami elcseszett örvény.

Tegnap a bejárat előtt két percet lehajtott fejjel, csöndben álldogáltam, mielőtt masszív szitkozódásba kezdtem volna. Ugyanis az új kulcsot sem találtam sehol. Mr. Brown dobolt, így magamra voltam hagyva. Amennyire bírtam, pakolni kezdtem a sötét lépcsőházban a táskám, mikor észrevettem, lyukas a bélés. Bolodogan túrtam bele és csodák-csodájára előkerült a kulcs. A hiba csak az, hogy a régi volt. Mást nem találtam, így küldtem sms-t: Megvan a régi kulcs, viszont az új elveszett. Nem tudok hazamenni, hívj!

Aztán egy gyors telefon és fedelet kaptam Agent Angel-nél, akinek a lakása apró menedékházzá változott, ugyanis nem én voltam az egyetlen, aki kizárta magát. Útközbe telefon anyukámnak a jóhírrel, hogy mevan a régi kucs, a táskám bélésében volt. A "hát te teljesen hülye vagy", lassan személyes attribútumommá váló mondat után letettük a telefont. Majd visszahívtam, hogy igaz, az előbb nem vallottam be, de most az újat nem találom sehol. Lecsapta.

Az ajtóban kaján vigyor fogadott, de minden megjegyzést megelőzően figyelmeztettem, meg ne szólaljon. Táska kiborít és végigtapogat. A bélésből az új kucs mellett előkerült még két, régen elveszettnek hitt fülbevalóm is. Mielőtt végleg bevarrtam volna a lyukat, egy ellenőrző vizsgálatra átnyújtottam AA-nek, aki természetesen még talált benne kincset.