Nagyon édesek a kisgyerekek. Nekem a nyáron kijutott jó sok az 1-6 éves korosztályból. Mindannyian hozzá vagyunk szokva a vicces szövegekhez, a kedves cukizásokhoz és szüntelen gőgicséléshez. Viszont az 5 éves Ms. Tündérkirálylány magasra tette a mércét.
Üldögélek a verandán és minden ízemben küzdök a nap káros sugarai ellen, mikor a kis, rózsaszín csomó meglepő nőiességgel libben fel a mellettem álló székbe.
Ms. Tündérkirálylány: - Hallom, összeházasodtok a Barnával - hangjából szemernyi gyermeki ártatlanság nem árad. Úgy mondja, mintha a legjobb barátnők lennénk, akivel hetente megvitatjuk az élet nagy kérdéseit és a húzós pasi ügyeket.
Én: - Igen, jövő tavasszal.
Ms. T.: - És kiválasztottad már a helyszínt? - jelezném, hogy a szóhasználat nem az én átiratom.
Én: - Nem, még azzal nem foglalkoztam.
Ms. T.: - Gyorsan betelnek a jó helyek. Ezt egy múltkori esküvőn hallottam. És az esküvői ruhát béreled, vagy csináltadod? - Ekkor a teljes ledöbbenésemet egy villámkérdéssel próbáltam palástolni: - Nem is tudom. Te mit javasolsz?
Ms. T.: - Szerintem csináltatnod kéne, mert akkor pont azt a fazont és anyagot kapod, amit szeretnél - ez volt az a pont, ahol majdnem megkérdeztem, hogy te, ne igyunk egy kávét?
Kis szünet, majd így folytatja: - Akkor ti már nagyon sokat csókolóztatok.
Én: - Igen, szoktunk - majd nyeltem egyet, belegondolván, hova is vezethet a beszélgetés.
Ms. T.: Igen, az nagyon jó lehet - sóhajtotta. Hangjában az ismert érzés utáni vágyódást véltem felfedezni.
Szerencsére akkor jelent meg a színen a 6 éves györgy, aki elcibálta az ugrálóba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
:)))
Megjegyzés küldése