Lassan kezdek úgy kinézni, mint egy felfújt lufballon. Annyi víz van bennem, hogy Spongya Bob hozzám képest egy száraz karó. Az ujjaim bevirslisedtek, nem kezeim, hanem mancsaim vannak, a lábfejem olyan, mint egy plüssállaté és a bokámat simán össze lehet keverni a vádlimmal. Egy cipő sem jön rám. Még szerencse, hogy a gyűrűimet időben levettem, különben már rég beágyazódtak volna az ujjaimba súlyos érelzáródást okozva.
De azért eléggé ki vagyok békülve így is a helyzettel. Inkább ez, mint a viszér, vagy a hascsíkok. Minden undorom ellenére krémezgetem magam. Jó torna ez majd a babához. Valahogy majd őt is be kell kennem nap, mint nap.
Különben jól vagyok. Nyomatom neki a komolyzenét. Azt hallottam, ettől fejlődik az agya. Nyilván ez nincs így. De ha csak 1 százalék esély is van erre, inkább nem baltáznám el a dolgot már a legelején. Jól kijövünk. Kellemesen rugdos, semmi brutál erőszak. Abban is megegyeztünk, hogy simán fog zajlani a szülés és mindkettőnknek szupi élmény lesz. Én vigyázok rá, ő meg ügyesen megoldja a dolgokat. Remélem tényleg megértette.
Persze még van egy kis ideje fejlődni. Annál is inkább, mert addig el kéne költözni, ki kéne selejtezni, be kéne rendezni, el kéne intézni, össze kéne csomagolni, stb., stb., stb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
büszke vagyok rád, főleg a kenegetés miatt :) majd szerzünk neked áttetsző babapopsikrémet. Sőt, van ilyen kendő, amiben benne van a krém (nem kell külön hozzáérni!)
babát nem kell kenegetni, ha nincs száraz bőre. hacsak nem a fürdetőKRÉMre gondolsz, de a fürdetés úgyis az apák dolga. ja, meg a popsikrém, de az se vészes
Megjegyzés küldése