Igenis nagy művészet és hosszú utánajárás megtalálni a megfelelő fogkrémet. Olyat, ami nem szárítja a szám, amitől nem ragad a szájpadlásomhoz a nyelvem és aminek az ize nem borzaszt el minden egyes alkalommal. Kutatómunkám során végre megtaláltam az igazit és szerelembe este.
Aztán pár évre rá azt kell észrevennem, hogy lekerült a polcokról. Bánat és szorongás. Most mi lesz. Később látom, hogy új köntösben, de jelen van. Ráismertem - mert a neve nem változott, így nem nagy érdem, de azért mégis, hiszen ki olvasgatja a feliratokat, ha a marketingesek úgyis minden alkalommal gondoskodnak arról, hogy messziről jól felismerhető legyen a termék még egy analfabéta számára is. Ez a kicsi megtalálta, a másik hazavitte, a harmadik kibontotta, a negyedik fogkrémre nyomta és az ötödik mind megette - volna. Mert az íze már nem volt ugyanaz!!!!!!! Komolyan tragédia! És jött az összeragadás, a szárazság meg az undor.
Azóta nem találom a helyem. Tortúra és vonakodás naponta kétszer. Most állhatok neki újra a keresésnek. Kezdődik újra a kálvária, amitől a szám kikészül, a nyelvem petyhüdtté válik, a közérzetem meg rohamosan hanyatlik. Őrület.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Gabi fogkrém? :)) üdv újra itthon! rövid összefoglaló (jó/nemjó) a nyaralásról?
imádom, hogy nem csinálsz soha bolhából elefántot :)
amúgy ismerem az érzést, csak nálam nem a fogkrémmel van a baj, hanem azzal, hogy 2-3 havonta megunom...és kezdem előröl a keresést :)
bolhából? a szájápolás igenis nagyon sarkallatos pontja a higiéniának. Még hogy bolha... :) Ráadásul naponta minimum kétszer ütközöl bele valamilyen lehetséges problémába. Az egyik alkalom mikor elindul a nap - ami tagadhatatlanul fontos lélektani pillanat -, a másik mikor befejeződik - ez meg a szép álom biztosítása végett számít sarkallatos pontnak.
Megjegyzés küldése