.: Reggeli nélkül

2009. szeptember 10., csütörtök

Reggeli nélkül

Vannak azok a pillanatok amikor annyira, de annyira korog a hasad megbeszélés közben, hogy már nem lehet se a szék mozgatásával, se krákogással elnyomni. És akkor van aki nevet, van aki szörnyülködve néz, van aki úgy tesz, mintha észre sem venné. De én akkor sem értem, miért olyan nagy dolog ez. Minek kell emiatt kiakadni?? Se szaga, se bűze. Vagy én vagyok túl nyitott a vegetatív funkciók kiteregetésére?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nagy Kékség

Johanna: Talk to me some more
Jacques: It's hard, you know. I don't know what else to say. You're so far away.
Johanna: Tell me a story.
Jacques: A story? Do you now how it is- do you know what you're supposed to do, to meet a mermaid?
Johanna: No.
Jacques: You go down to the bottom of the sea, where the water isn't even blue anymore, where the sky is only a memory, and you float there, in the silence. And you stay there, and you decide, that you'll die for them. Only then do they start coming out. They come, and they greet you, and they judge the love you have for them. If it's sincere, if it's pure, they'll be with you, and take you away forever.
Johanna: I like that story

.

2009. szeptember 10., csütörtök