Dilemma

Szóval úgy néz ki, másfél évesen, ősszel megpróbálkozunk a bölcsivel, aztán majd meglátjuk, mennyire tetszik Beninek. Bejártuk a négy szóba kerülhető bölcsit, és egész pozitív képem alakult ki a helyzetről. Szerencsére hely az van, így nem lesz körömrágás, hogy felveszik-e. Inkább én vagyok jelenleg a rizikó faktor, mert ahogy jobban realizálódik a dolog, úgy válok egyre bizonytalanabbá a beadást illetően.

Amúgy a helyek tényleg nagyon rendben vannak, és mindenhol biztosítottak az egészséges táplálkozás szem előtt tartásáról. Mondták, itt csupa zöldség-gyümölcsöt esznek a gyerekek és húsból csak csirkét, vagy pulykát adnak. Ennél a mondatnál renszerint megjelent előttem a csülökpörköltet még a kezéről is lenyalogató elégedett kisfiam képe.

A bölcsis nénik is kedvesek voltak mindenhol. Egy csoportba max 14 gyerek jár és egy nénire jut 7 gyerek. Ez az arány bármelyik vallásos anyánál előfordulhat, így mondhatjuk, a légkör családias.

Már csak a kérelmet kell beadni. Csak valahogy nem akaródzik. Persze tudom, hogy még egy fél év, és akkor már nem
Ilyen lesz, mint most, hanem másfélszer ekkora, és látok ekkorákat akik 3 éveseket megszégyenítő lezserséggel kezelik a szüleiket, de a Beni még nem, és sehogyse tudom elképzelni őt most akkorába, viszont ha nem adom be, akkor nem mehet majd akkor sem, ha közben meg olyan lesz mégis, és akkor meg bánhatom. Ha meg beadom és nem megyünk, attól félek, elátkoz az önkormányzat, vastag filccel fekete listára tesz és nemhogy bölcsibe, de oviba sem fogják felvenni soha.

- Posted using BlogPress from my iPod