Az én karácsonyom

Valószínű, szentimentálisan hangzik ebben a mostani, cinikus világban, de én tényleg nagyon szeretem a karácsony hangulatát és mindent, ami ezzel jár. Már attól belopózik az érzés, hogy novemberben hűvösre fordulnak a napok és esténként világítanak a kirakatok. Szeretem, ahogy a boltok készülnek és díszítenek, és lassan az egész várost bejárja a zsongás. Elkezdem böngészni a süti recepteket és mindegyik tetejére porcukrot szórok, mintha havasak lennének. Kesztyűben isszuk a forralt bort a karácsonyi vásáron és nyálas, szeretetről szóló zene szól mindenhonnan. A dolgok kicsit fényesebbek lesznek, lépten-nyomon gyertyákba és égőkbe botlunk. Az ablakon kinézve hullik a hó. Bejglit sütünk. Fát és lakást díszítünk, én hópelyheket aggatok a plafonra. A gyerekek visítozva bontogatnak és olyan nagyon örülnek mindennek! Mindenki együtt van. Csak a család van. Meg akikkel még jó. Aztán egyszer csak minden elcsendesedik és pár napra megáll a világ. Villásreggeli és séta a kietlen utcákon. Sötétség, és az ablakokból szűrődő fények, amiből tudjuk, hogy otthon vannak. Csönd van és nyugalom.

Hm, biztos a karácsonyi zeneválogatás teszi.