Olcsó játék

Mindenkinek van rossz napja. Beni erre a szerdát érezte alkalmasnak, amihez biztos hozzátett egy reggeli orvosi látogatás is. Aztán napközben sikoltozott. Olyan fájdalmasan. Aztán sírt. Aztán sikítva sírt. Főleg pelenkázás közben. Én meg nyugtatásképpen próbáltam neki énekelni, ami sokszor beválik. De csak jobban rázendített. Én meg hangosabban énekeltem, hogy hallja. Így a végén már mindketten ordítottunk, ezért inkább abbahagytam és taktikát váltottam. Az új irány az volt, hogy csöndben a túlélésre koncentráltam, és közben imádkoztam, hogy valahogy elkerüljem az agyvérzést. És mikor már bevetettem az összes plüsst, rágókát és egyéb érdekes, máskor tuti bejövő háztartási cikkeket eredménytelenül, feladtam. Otthagytam a földön és megtörten elvonultam teregetni. Egyszer csak csönd lett. Nekem meg átfutott az agyamon, lehet, ő kapott agyvérzést, vagy ami reálisabb, hangszálszakadást, és ezen egyáltalán nem is csodálkoztam volna. Bementem, és a látvány eléggé meglepett. Ben teljes odaadással egy hajszállal játszadozott, amit gondolom a szőnyegén, vagy a padlón talált. Egyik kezéből a másikba rakosgatta, majd mikor elejtette, percekig próbálta újra megfogni, ami hihetetlen nagy koncentrációval végül sikerült is. Az esetből pár dolgot leszűrtem. Pl. hogy nem kell ezerér' játékokat vásárolni. Meg hogy hihetetlen jó látás és kézügyesség fejlesztő a hajszál. Na meg hogy vannak olyan napok, amikor úgysem tehetek semmit, majd csak megnyugszik.