Én tényleg rendet szoktam rakni akkora, amikor a takarítónő jön. Csak a most valahogy másképp alakult. Ezért is történhetett, hogy mikor megjött, és együtt bementünk a nappaliba, egy jaj kiáltás kíséretében szedtem össze a szoba különböző sarkaiból a zoknim, a pólóm és a melltartóm. Csak utána jutott eszembe, milyen pikáns gondolatok támadhattak a takarítónő fejében. Pedig a tegnap este egész más miatt volt romantikus.
A ruhák története elég prózai. A pólót csak úgy eldobtam, mikor átvettem egy itthonit, a zoknimat masszírozás végett vettem le, persze később kiderült, minek is, mert hát süket fülekre találtak kérő szavaim, a melltartó meg az éjszakai, magányos tv nézés közben került le. Hát ki ne akarnak a szex és new york előtt kényelmesen elheverni egy adag fagyival az ölében.
2 óra magasságában láttam be, ha ma sem alszom 5 órát egy huzamban, meg fogok halni. Így szépen körbejártam, lekapcsoltam a villanyokat, kinyitottam BabyBen ajtaját, hogy még véletlenül se aludjam át a reggeli sikkantásait és még valamiért kimentem a fürdőszobába. Mikor visszaértem, a nappaliban égett a villany. Hát én úgy beszartam, hogy hihetetlen. Rácsaptam a kapcsolóra és besprinteltem a hálóba. Csak mikor már nyakig magamra húztam a takarót jöttem rá, hogy elfelejtettem kivenni a mélyhűtőből tejet. Komolyan mondom, ha nem a kisfiamról lett volna szó, semmi pénzért nem mentem volna vissza sötétben a szellemek közé. De minden bátorságomat összeszedtem és kibotorkáltam, halál félelemmel kipakoltam, majd rohanás vissza az ágyba. Ezzel persze felkeltettem Mr. Brownt, aki tényleg soha nem bír aludni, reggel megy munkába, este hajnalig próbál a zenekarral, vagy fut szigetköröket, vagy főz, vagy mittudomén, és hát mindannyian ismerjük, hogy amúgy meg 10kor elalszik a földön is, szóval felébredt és jogosan kérdőre vont. Én meg elmeséltem töviről hegyire, sőt mondtam, hogy pedig úúúúúúúúúgy kell pisilnem, de azt már nem, mert nincs az a pénz, hogy én újra kimerészkedjem, mert ki tudja, meg hát a szellemek is már a wc-ben lehetnek. És most lehet ezen nevetni, de így 7 és fél év után Mr. Brown tudta, hogy én ezt teljesen komolyan veszem és tényleg nagyon félek és tényleg nagy dolog, hogy a tejeket kivettem, szóval nem szidott le. Sőt. Felkelt és azt mondta, kikísér wc-re. És tényleg kijött, megvárt a nyitott ajtónál, mert azt sem mertem becsukni, visszakísért és még meg is puszilgatott a végén.
Asszem ezt nem sokan tették volna meg az adott körülmények között. Így lett nagyon nagyon romantikus az este.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
:). tényleg nagyon kedves tőle. amúgy a villanyt a mucusok kapcsolták fel, akik 11re hirdették meg a bulit, és már tűkön ültek, mert 2ig néztél tévét. nem csoda, hogy rögtön, amint végre kitetted a lábad, felkapcsolták. ha később m,séz vissza, a lufikat is láthattad volna. és amúgy kénytelenk voltak sötétben partizni végükl, rád való tekintettel, az egyik el is esett a melltartódban, kificamodott a bokája, de nem látod, elvégre mucus, és a kis plüssszőre eltakarja a duzzanatot.
a kis plüssszőre :))))) jaj, de cuki :)
Eddig úgy volt, hogy csak a sötétben félsz. Íme most már a világosban is.
Megjegyzés küldése