A hiba nem az ön készülékében van

Bárkinek, aki olyan helyzetbe kerül, nehéz megemésztenie, hogy attól még mert nincs elég teje, nem rossz anya. Hogy ez nem olyan dolog amiről tehet. Nem azért nincs, mert nem evett elég köménymag levest, vagy mert nem ivott meg 100 liter vizet. Az ember rögtön önmagát okolja és azon gondolkozik, vajon mit nem tett meg érte. Pedig egyszerűen csak rosszul jöttek össze a dolgok.

Nálam a programozott császár, az, hogy a testem még egyáltalában nem akart szülni, hogy nem voltak fájásaim és így nem indult be a folyamat, hogy a Törpe tényleg nagyon pöttöm volt és nem elég erős ahhoz, hogy szopjon, hogy 1 hétig utána még kórházban voltunk és őt inkubátor után sem adták nekem, hanem a nővérek etették cumiból én meg naponta 3x fél órára láthattam mind mind közrejátszott abban, hogy egyszerűen nem indult be a dolog.

Elég szomorú vagyok, de tényleg próbálok arra koncentrálni, hogy nem én tehetek róla. Valamennyi azért van, és most már különféle varázsmódszerek segítségével azért eszeget belőle, ami bazi jó. Épp mikor arra gondoltam nem baj, legföljebb végre benyomhatok egy óriás tál sushit és megehetek 3 adag véres bélszínt, ami szintén nagyon jó érzés, de inkább maradok ennél.

De rendületlenül fejek, iszom, bogyót szedek, tuszkolom a fejét türelmesen és nem adom fel. A tuszkolásnál ő sem adja fel ám a harcot. Ahhoz képest, hogy milyen picur, annyira erős. Komoly fizikai munka ott tartani a fejét, miközben ő teljes erejével harcol és lelki szemei előtt már a könnyen folyó cumisüvegek lebegnek. Aztán egyszercsak megérzi a dolgot és kajálni kezd. Onnantól nyugalom van.

Viszont a legnagyobb dolog, hogy kapunk anyatejet egy rokontól, így igazából Beni nem is sínyli meg a dolgot. Azt gondolom, az a fele kaja amit tőlem kap már hihetetlen jó és az az idő amíg szopik elég arra, hogy meglegyen az a bizonyos kapocs közöttünk. Mert ám rám tényleg másképp néz és másképp reagál, ami őrülten jó érzés :))))