Mióta hazajöttünk, próbálom megtanítani a mütyűrnek, hogy van nappal és van éjszaka. Ám ez azzal jár, hogy a fürdetés utáni evéseknél egész reggelig nem gyújtunk villanyt, nincs beszélgetés és gügyörészés, hanem szép csöndben, a legkisebb beavatkozással történnek a dolgok. Igen ám, csak hogy őfelsége maga Borsószem királyfi, aki nem bírja elviselni, ha kakis a pelenka. És sötétben pelenkázni semmiképp sem egyszerű művelet.
Történt tegnap éjjel, hogy Kakamatyi jelzett, már nem tiszta a pelus. Ahogy szoktam, a pelenkázón szépen félreraktam a piszkosat és nagyban dolgoztam az új csomagoláson, ám a sötétben nem vettem észre, hogy a szaros pelenka tépőzára ráragadt Beni hálózsák ujjára. Pár heves mozdulat és természetesen a fejére rántotta az egész szarkupacot. Szegény csórikám még csak fel sem nyikkant. Én meg úgy röhögtem, hogy nem igaz. Persze tudom, nem ez volt a legillőbb viselkedés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

4 megjegyzés:
hihi:) jó sztori:)
Így nyer éttermet a sztiok: "Szaros kölök!"
:)))
hahaha...made my day! :)
:)))) az együttérző anya :D
Megjegyzés küldése