Helyzet

Hát egészen úgy néz ki, hogy időzített császár lett a dologból. Persze hétfőn majd többet tudok. Az infok amúgy is innen-onnan esnek folyamatosan a nyakamba, mindenki mond valami plusz dolgot, én meg csak kapkodom a fejem.

Péntek reggel azt mondja a doki, hogy minden ok, 400grammot nőt és nyugiban lehet megint menni haza hétvégére. 1 óra múlva az osztályos orvos azt mondja, innen már nem megyünk sehova, sőt napi 2 CTG. Hogy a két vélemény között mi is történt, ki tudja. De hát ok, maradok és figyeljenek csak a babára. Bedugom a fülem és kis zene hallgatás. Főnövér noszogat, kinyitom a szemem. Akkor lehet menni fel az aneszteziológushoz, mert jövő héten császározzák és konzultálni kell előtte - mondja. Nekem meg hirtelen majd kiesett a szívem. Még magamhoz sem tértem, már fent voltam és a kór előzményeket vették fel. Vérnyomás mérés, persze 160. Mondtam, ez biztos csak azért van, mert kicsit hirtelen jött az info. Aztán várom, hogy tudjak beszélni a dokimmal, aki viszont rendel és nincs pont ideje. De aztán jön, és mondja, hogy így lesz a legjobb. Mert a baba éhes, nem kap eleget enni és majd itt kint megnő. Eddig mindenki azt mondta, hogy az a legjobb neki, ha bent nő ameddig lehet. Igen ám, de úgy tűnik, most már nem lehet. Hétfőn lesz egy vizsgálat, és majd akkor eldől, hogy pontosan mi lesz, hogy lesz és mikor lesz. De ne izguljak, minden ok a babával, a súlya is erre a világra szánja már, itt kint baja nem lesz. Szombat reggeli vizit, ügyeletes orvos. Minden ok? Mondom igen. És akkor ugye tudja, hogy szerdán lesz a császár. Én meg csak nagy szemekkel nézek, mert eddig csak a hétfői vizsgálatról hallottam. Szóval most valahol itt tartunk.

Ennek ellenére a dolog nem vészes. Már van betöltött 37 hetem, vagyis a baba nem számít koraszülőttnek, elég kis masszív súlya van - persze csöpp, de életerős -, keményen dobog a szíve és jó mozgékony. Így igazából nincs mitől félni.

Hétfőn majd többet tudunk.