Na, mégis lett gép is, meg net is.
A nap f6kor kezdődött, amikor az éjszakás nővér nagy erőkkel vérnyomást mért. Mire épp vissza tudott volna szenderedni az ember, n7kor bögdösés és - a kellően személytelen keltés után - infúzió. 7kor a takarítók, 8kor a reggeli-vacsora osztása (4 szelet kenyér, egy mini méz és egy mini vaj) és onnantól már nagyüzem. Jön egy orvos, kérdez, ír. Aztán később jön egy kis csapat az osztályvezető orvossal, ugyanazokat kérdezi, írja. Mérlegelés, vizsgálat, anyámtudjamégmi, aztán 12kor ebéd és a tálcákat már 12:15kor be is szedték. Anyuka meg csak pislog körbe, mert még pár falat lecsúszott volna. Na nem mintha királyi lakomában részesülnénk, de azért nyilván enni kell.
Önellátás
Úgy kezelnek minket, mintha legalább is szakápolók lennénk. Lázat kell mérni és vezetni magunknak, számolni kell a gyerek rúgását, magunk mérjük a vérnyomást és a napi CTG-t is egyértelmű, hogy mindenki tudja kezelni és intézni magának. Elég fura, főleg így a második napon, amikor még semmit sem tudok, de mindenki elvárja, hogy gyakorlott betegként álljak a dolgokhoz. Csak hát nem vagyok se gyakorlott, se beteg...
Amúgy megy a csendes cigányozás és már azt is megtudtam, hogy az izraeliek jiddisül beszélnek.
De mindezek ellenére meglepően nem szörnyű, csak roppant unalmas.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szia Nuska!
kérdéseim:
mikor menjünk/mehetünk látogatni?
én pénteken du bemennék, ha neked alkalmas :)
Vigyünk-e sok filmet és könyvet amit laptopon nézhetsz illetve olvasgathatsz?
Valami kaját?
Hányan vagytok egy szobában?
a többit személyesem...
nagyon sok puszit küldök míg nem látlak!
szia Nuska, kitartást, és gondolj arra, hoyg az 5 hét után esetleg szakápolói végtzettséget is adnak majd a Törpe mellé, mint tiszta haszon :).
Pihenj, mert kipottyan, aztán lőttek a pihenésnek :)
Megjegyzés küldése