Nem bírom elviselni az átmeneti állapotokat. Ilyen pl. mikor egy cipőfűző lassan foszlani kezd. Ilyenkor inkább letépem az egészet, mint hogy megvárjam a szakadás idejét. Vagy ilyen az is, mikor Budapesttől távolodva egy helyi rádióállomást hallgatok. Annyira nő bennem a feszültség azzal kapcsolatban, hogy hirtelen, tőlem abszolút függetlenül egyszercsak megszakad a kapcsolat, hogy inkább áttekerek máshová. Valószínűleg a kiszolgáltatottság, vagy a kiszámíthatatlanság az, ami ennyire nyomaszt. De éredekes módom mégsem tartom magam control freak-nek, így ez a megállapítás mindenképp meglepő valahol.
És most rátaláltam egy újabb frusztráció forrásra, a dobozos papírzsebkendőre. Valljuk be, az egész helyzet a kibontás pillanatától egy hosszú, átmeneti állapot, hiszen a doboz nem átlátszó, így sosem tudhatod, mikor húzod ki az utolsó darabot. Őrület, a helyzet teljesen megőrjít és előre gyomorgörcsöm van mikor kiveszek egyet. Hátha ez lesz az utolsó zsepi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
huha, és nem vagy control freak???? te még nálam is rosszabb vagy :) de van benne jó is, így előbb viszel be újabb tekercs wc-papírt a wc-be, minthogy az kifogyna...
és ez így lesz a nedves popsikendővel is..:) engem csak ez az 1 zavar. mindig nyitogatom a dobozát, hogy hol tartunk.
Például a king size cigarettapapíroknál többnyire van egy "még 5 papírod van hátra kisapám" pluszpapír, hogy nehogy aztán meglepődjél, hogy hoppá.
Fantasztikus ez a fogyasztóközpontúság, nem!? :-)
Megjegyzés küldése