2 sírógörcs, többszöri veszekedés és magamat földhöz verés közepedte ripsz-ropsz összedobtam életem első sütőtök krémlevesét a la Gundel. Ment, mint a karikacsapás :)) Valójában ez nem csak az első ilyen levesem, hanem talán életem első levese is. De hát jobb később, mint soha, ugye. És ha már, akkor csináljunk olyat, amiből a Törpe is profitál majd. Mert egy kis pürés sütőtök kinek ne ízlene. Mondjuk nekem. Mert én nem szeretem. A levest ellenben igen, de abban meg dúl a méz és a gyömbér, amivel nyilván nem fogom mérgezni még egy ideig. De akkor nekem a leves, neki a tök :)
Ja, amúgy nagyon fincsi lett. Mézes puszedlivel kínáltam, de arra senkinek nem igazán volt érkezése. Viszont én úgy ettem és szerintem tökéletesen passzolt, mert hogy a leves is az édesebbik fajtából volt való, ahogy én szeretem! A tökéletesség jegyében tökmag olaj és kis pirított tökmag (amit a végére csak elfelejtettem megpirítani, így inkább csak utána rágcsáétul el) is dukált a menühöz.
Recept a szerkesztőségben :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

2 megjegyzés:
én is csak levesben szeretem, de abban viszont literszámra :) nyamm
wowowowow! grat én sose tudnék ilyet csinálni :)
Megjegyzés küldése