2009. október 22., csütörtök
Óóóóó
Nem vagyok még régóta gyakorló kismama. Ez abból is látszik, hogy néha teljesen elfeledkezem arról, hogy terhes vagyok. Csak úgy, mint most éjszaka, amikor önfeledt nyújtózás közepedte kellemesen a hasamra gördültem. Az éles, nyomó fájdalom figyelmeztett és verte ki az álmot a szememből. Hirtelen olyan lelkiismeretfurdalásom lett... Próbáltam bocsánatot kérni, de mikor satuba nyomnak és még csavarnak is rajtam egyet, én is leszarnám, hogy valaki szabadkozik, nem hogy egy ilyen pici baba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Töpi nem bánja, hidd el..én még 22. héten is ébredtem arra, hogy hason hempergek..
:)
ne aggódj, tuti, hogy a természet úgy találta ki a dolgot, hogy amíg tudsz hason aludni, nyugodtan aludhass is. Aztán majd eljön a pillanat, mikor már nem megy :)
de hát pont ezt mondom. nem véletlenül fájt annyira. gondolom ha nekem fáj, neki is fáj.
szerintem a természet ügyes, és neked hamarabb fáj, mint törpének, épp azért, hogy te eszmélj, és abbahagyd azt, amit csinálsz, mielőtt neki fájna. no worries :)
nem hinném, hogy fáj neki, védi a magzatvíz :) ne aggódj, neked ez az egész jobban fog fájni, mint neki :)
Megjegyzés küldése