Vannak dolgok amiket gyerekkorunk óta magától értetődőnek veszünk. Ilyen pl, hogy anyukád szereti apukádat, hogy a spenót csak otthon finom, hogy akárhogy is ordítasz, az ünnepségre akkor is fel kell venni a nylon harisnyát és hogy Baby és Johnny örökké együtt maradnak. És reméltük, talán egyszer majd minket is felkér táncolni.
Annyira természetes volt általánosban, hogy minden nap felmentünk a legközelebb lakó osztálytársunkhoz, hogy feszítve végigizguljuk a Dirty Dancing-et és elmerengjünk, bárcsak mi lennénk egyszer Baby. Ebből a filmből tanultuk meg, mi az a Ho Si Mihn ösvény, hogy kell merengézni és hol lehet az emeléseket a legjobban gyakorolni.
Azóta eltelt 20 év, de mondanom sem kell, most is pont azzal a lelkesedéssel és zsepi adaggal ülök le akárhányszor megnézni. Megvan DVDn, megvan videon, láttam a musicalt a WestEnd-en, kívülről egymagam el tudnám játszani az egész filmet, de még mindig nem elég!
És biztos vagyok benne, hogy majd a kislányom is ugyanígy fog csüngeni a film minden jelenetén, csak akkor a főszereplő már egy régi, régi bácsi lesz valahonnan anyuka fiatalkorából, mint nekünk James Dean, vagy Elvis.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Te nézel James Dean filmeket?
azért én is kellek ahhoz az eljátszáshoz :)))
Megjegyzés küldése