2009. július 22., szerda
A parketta ördöge
Immár 4 éve lakunk a parkban és mindig tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, csak reménykedtem, hogy minél később. Legszívesebben ordítottam volna egyet, de egyedül voltam az éjszakában. Aztán hirtelen felindulásomban zsepivel megfogtam. Legszívesebben sikítottam volna, de Mr. Brown aludt a másik szobában. Tehetetlenségemben az ablakhoz rohantam és zsebkendővel együtt kidobtam. Talán egy csöppet sikkantottam is abban a percben. Többet nem mertem ráülni a kanapéra és rögtön úgy éreztem, mászkálnak rajtam. mindenfelé. Kirázott a hideg és az ágyban sem mertem elnyújtózni. Soha többet nem lesz olyan felhőtlen a mezítlábas mászkálás, mint eddig volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
írd le a nevét, azonosítds, így könnyebben szembenézel vele. ki volt az?
melltartót nem küldtél utána? :)))))
1. lehet, hogy most 4 évig nyugi lesz
2. agyonütni, az is jó, bár papírzsepiben valszeg nem tud repülni, de ejtőernyőnek jó lehet.
3. ha ilyen hősiesen el tudsz bánni vele, miért félsz tőle?
4. tuti nem volt szándékában téged ijesztgetni, vagy bosszantani!!!!!
valószínűleg náluk otthon a pinyóban nincs internet, gondolta bekéredzkedik hozzátok, hogy megnézze a mailjeit :)
milyen vendéglátó vagy Te, komolyan kidobtad az ablakon, meg sem kérdezted tőle mit akart, mi?
pedig lehet, tök jó barátok lettetek volna, átadta volna az evolúciós receptjét és akkor ti lehettetek volna az egyetlenek a csótányokon kívül, akik túlélik a következő atomháborút :) benépesíthetted volna újra a Földet Mr. Brown-nal, mert ugye a titkot Vele is megosztottad,de most már késő...
őőőő, asszem abbafejezem :)
bukott mucus
Megjegyzés küldése