Sokszor vonjuk kétségbe a HResek tevékenységét és szakmai megalapozottságát az egyes emberek szakterületének kiválasztásában. Kitöltetnek egy tesztet aztán megmondják hogy könyveljen, vagy marketingre menjen a delikvens. Az előítéletek ellenére a mai assessment center-nek is beillő jelenet igazolja ennek létjogosultságát.
Ha sokáig hagyjuk nyitva az emeleti ajtót, sípolni kezd. Ha becsukjuk, abba marad. Ám ma nem maradt abba és csak nyomta, nyomta, hihetetlen idegesítő, ám még pont érzékelhető magas frekvencián, hogy a dobhártyát csak úgy verdeste.
Mi, a marketingen először sipítoztunk, hogy nem bírjuk. Aztán megpróbáltunk tudomást sem venni róla, persze sikertelenül, majd erőszakosan koncentráltunk az evolúciós ugrásra, miszerint a fülünk adaptálódik a külső ingerhez és egy idő után nem halljuk a zavaró zajt. Erre különféle taktikákat vettetünk be. Egyikünknek talán kicsit sikerült is, bár innen üzenem, én ezt továbbra is kétségbe vonom. Majd jött a tegyünk be valami jó zenét ötlet és azzal tereljünk.
Mindeközben a pénzügy felállt és megpróbálta rendesen becsukni az ajtót, vagy kicsit bütykölni a zárat.
Mikor a marketing kb. 30 perc után feladta, végre felvette a telefont és hívta az illetékes szerelőt, ahol a válasz csak annyi volt, hogy köszönik, tudják, már dolgoznak a hiba elhárításán, mert a pénzügy már egy fél órája bejelentette.
Asszem most tartózkodom minden következtetés levonásától :) Andris szavaival élve a kékek és sárgák viadala, asszem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
baromi idegesítő a zaj!
Ez már sztem kimeríti a munkahelyi zaklatás fogalmát, de a munkahelyi balesetét biztos. Ha másért nem, mert simán kiugrasz egy idő után az ablakon. Ami a negyedikről elég veszélyesnek tűnik.
No offence, en sosem respektaltam a HReseket, akikkel talalkoztam. Tobbnyire konyvek alapjan probaltak bekategorizalni. En altalaban igyekeztem azokkal interjuzni akikkel majd dolgoznom kellett. Vannak jo HResek, kevesen. De tobbnyire nem azok idehaza sajna. Sebaj legalabb van ut elore.
Valaki biztos kiválogatta ezeket a pénzügyeseket is, akik most ilyen talpraesetten viselkedtek.
Local HR, vagy talán a főnökük volt ilyen ügyes? :-)
mint HRes, kijelenthetem, hogy az aki valamilyen teszt alapján kategorizálja az embereket, az nem jó HRes. A tesztek és a szakkönyvek segítenek a kiválasztásban, de nem választanak helyettünk! A személyes találkozást és elbeszélgetést semmi nem pótolja - ami pedig a legnagyobb tévhit: a HRes nagy vonalakban el tudja dönteni, hogy valaki milyen munkaerő, de azt nem tudja, és nem is lenne szabad, eldönteni, hogy valaki milyen szakember! Ez a szakmai vezető feladata, a HRes segít neki a döntésben, de nem dönt helyette! Persze tudom, ez csak én naív felójemben működik így, de alapvetően ez lenne az ideális állapot.
És szerintem az, hogy ha az ajtó elromlik, akkor felhívom a karbantartókat, nem szakmai kompetencia, csak puszta pragmatizmus :) melynek a sárgák néha híján vannak, de őket nem ezért szeretjük :D
hozzáteszem, (HR)szakmai szempontból nagyon érdekes ez az esettanulmány :)))))
Én csak annyit adnék hozzá, hogy az inkább perceptuális, s nem evolúciós akkomodáció, ha már nem hallod a zajt:))
okoskodás vége,
csók
ne vondd kétségbe a képességeimet! honnan tudod, hogy én magam nem egy valós evolúciós ugrás vagyok??
hmm, érdekes ez a két d-s megoldás. lehet, ez meg a szavak "evolúcióját" mutatja :) istenem, minden fejlődik itt a szemünk előtt. bámulatos :)
Na jól van édi, azt elfogadom, hogy te egy evolúciós ugrás vagy. Méghozzá valós:)
Megjegyzés küldése