Pasi dolog

Mikor megvettem a karácsonyi ajándékot, komolyan azt hittem, Mr. Brown ki fog vágni az ablakon vele. De hát folyton olyan, mint egy 8 éves kisfú, amikor elsétálunk a Pozsonyin lévő Star Wars bolt előtt. Rátapad az orrával és párás szemmel vizsgálgatja a kirakatot. Úgyhogy gondoltam, a legjobb ajándék az, amire magad soha nem adnál ki pénzt, de nagyon vágysz rá.

Egy szombat délelőtti napon történt, hogy abszolút laikusként besétáltam a ficaknyi kis helyiségbe mondtam, hogy bábut szeretnék venni. Miután félve tisztáztam, hogy nem az unokaöcsémnek, hanem a barátomnak lesz, rögtön rátértünk az eredetei, 1970es évek beli gyártmányokra. Az eladó szeme sem rebbent. Igaz, StarWars-os pólójában magát vonta volna kétségebe. Előjött az ár kérdés. Én meg nagy mellénnyel mondom, nem számít igazán, végül is annyira vágyik rá. Hát a hahotázó kacajt követően elővesz a csávó egy babát és aszongya 500.000. Tessék????????? Éreztem, hogy nem babra megy a játék, főleg mikor magyarázni kezdte és teljes átéléssel mutogatta a repedéseket, mélyedéseket, az eredeti árcédulát és közben csillogó mosollyal gyönyökrödött a fröccsöntött darabban, aminek ha csak az arcát látom, esküszöm nem tudom eldönteni, fiú-e vagy lány, esetleg ember, vagy valami más lény. Aztán felmentünk egy dugi raktárba és előkerültek a "csodák". Szemmel láthatóan a könnye is majd kicsordult a gyönyörűségtől idegenvezetés közben. Mondjuk nem értem, hogy hogy tud bennük gyönyörködni, ha kartonokban állnak...

Mr. Brown meg annyira, de annyira boldog az ajándékkal, hogy el sem hiszem! Még a vitrinbe is kirakta, néha előveszi és nézegeti. De nem ám kibontja és játszik vele. Azt nem szabad. Csak dobozostul szabad, akkor van értéke.

Komolyan, ki érti a férfiakat...