Vetélytárs

Mr. Brown nem a bőkezűségéről híres. Nem szórja a pénzt, ezerszer átgondolja, hogy megvegyen-e valamit és többszörösen számonkér, ha beruházok egy-két fülbevalóba. Ezért is volt meglepő, mikor hétvégén gondolkodás nélkül vetette rá magát egy macska formájú párnára. Megszeretgette, megölelgette, majd kijelentette, hogy megvesszük. A kis kedvesség nem vót ócccsó, de én úgy örültem neki, mert Mr. Brown akkor még annyira édes volt vele, hogy majdnem megzabáltam.

Este már gyanús volt a viselkedése, mert el nem engedte a macskapárnát. Még az ágyba is bevitte magával. És mikor nem fértem el mellette, a válasz az volt, hogy kicsit sokan vagyunk már az ágyban, lehet, ki kéne költöznöm a nappaliba. Bosszút forraltam. Brown édesdeden álomba szenderült párnácskáját szorongatva. Akkor csaptam le. Kihúztam az ágyból a cicát és a földre penderítettem ellentmondást nem tűrő arckifejezéssel. :)))) A macska nem moccant! :))