2008. december 17., szerda

Játék

Mindig meghatódom, mikor színházba megyek. Igazi bája van annak, hogy emberek élőben nekem játszanak. Így egyetlen darab sem lehet annyira rossz, hogy a végén ne tapsolnék és ne örülnék, hogy ott voltam. Míg én szórakozom, kókuszgolyót tömök szünetben és pöffeszkedem az első sorokban, ők koncentrálnak és dolgoznak. Nevettetnek és megríkatnak, megdöbbentenek és megbotránkoztatnak.

Nincsenek megjegyzések: