Kirakat mellett elhaladva épp mondani akartam, hogy "nééémá, ez olyan, mint egy..." aztán elharaptam a mondat végét, mert tisztán láttam, hogy az is. Hát mik vannak...
- Hát te mit csinálsz itt? - a fekete bajszú, szürke egérhez intézte a kérdést, aki semmi esetre sem volt a helyén a fogmosó pohárban, még ha ki is könyökölt a mondott pohár peremére, s úgy tett, mintha fütyülne a világra.
Johanna: Talk to me some more Jacques: It's hard, you know. I don't know what else to say. You're so far away. Johanna: Tell me a story. Jacques: A story? Do you now how it is- do you know what you're supposed to do, to meet a mermaid? Johanna: No. Jacques: You go down to the bottom of the sea, where the water isn't even blue anymore, where the sky is only a memory, and you float there, in the silence. And you stay there, and you decide, that you'll die for them. Only then do they start coming out. They come, and they greet you, and they judge the love you have for them. If it's sincere, if it's pure, they'll be with you, and take you away forever. Johanna: I like that story
1 megjegyzés:
szóban már kommenteltem :)
Megjegyzés küldése