A tegnap esti sötét hideg kicsalta belőlem a december végi hangulatot, amihez pont egy Ella Fitzgerald lemez dukált. Hazafelé hallgatva talán még kicsit táncra is perdültem egy-egy villanyoszlop körül. Otthon aztán meghallgattam gyorsan Harcsa Veronikát, hogy a hangulatomra rímelő kötelező hazai se maradjon el. Ám meg kell állapítanom, hogy az igazán jó swinghez feketének, amerikainak és 50es évek beli bárénekesnőnek kell lenni.
Annyira a varázsa alá kerültem, hogy felvettem ezt az életérzést is a listámra. Van egy-két életút, amit nagyon bevállalnék. Ezeket építgetem, cizellálgatom és van úgy, hogy ki is egészítem. Így a legújabb vágyott személyiségem a szegény sorból feltörő fekete énekesnő az 50es évekből.
Ha láttok bármi módot a megvalósításra, szívesen veszem :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Mennyé többet napra!
Hát, ha hetvenévesen feketére festett hajjal nekidurálod magad, még teljesülhet
Megjegyzés küldése