És már úgy vártam. Mintha ez a nyár soha nem akart volna végetérni. Csak nyúlt izzadtan és forrón, mint a rétestészte, bele egészen szeptemberbe. De most talán a csatában felülkerekedett az ősz, így lassan minden visszaáll a megszokott - globális felmelegedés mentes - kerékvágásba.
Szeretem ezt a bús-borongós időt. Még azért nem kell nagykabát, pokróccal talán ki is lehet ülni a szabadba és az erdők színváltósba borulnak. Ilyenkor csap meg mindig az őszi ünnepek szele és a jó kis libavacsorák illata.
És lassan eljön a szülinapom is, bár hihetetlen rosszindulatra vallana, ha bárki szerint csak ezért az utolsó mondatért született volna meg a poszt :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése