Mivel mostanában este 9 előtt nem indulok el a mókuskerékből, muszáj ráhúznom az éjszakákra hogy úgy érezzem, van még életem... Ilyenkor még éjjel is hihetetlen álmosan és kómásan üldögélek a nappaliban, miközben összeszorított foggal próbálom élvezni és kihasználni a szabadidőm minden percét, ellenálva az ágy és - ha nem álmodná ilyenkorra már magát órák óta a heted menyországba - Mr. Brown csábításának.
A magányos órákat csak az éjszaki állatvilág csendje töri meg néha. A tegnapi nap volt eddig a csúcs. Nagy, zöld kitinpáncélos barátunk láthatóan jól szórakozott. A csillárról lógatott mini-csillagjaimon mászkált végig, majd azok damiljaiba kapaszkodva kúszott fel a fény felé, hogy aztán a következőn leereszkedjen, és újra fel, majd le, és ez így tovább végestelen végig. Nem mintha nem tudott volna repülni, de asszem tetszett neki. Mikor megúnta, önfeledten a szőnyegre vetette magat, talán még kacarászott is közben. Sikítás, majd óvatosan a melltartómra tuszkoltam - épp ez volt a kezemben. Lélegzetvisszafojtva léptem az ablakhoz. De a dög moccant, én meg ijedtemben az egész csomagot kivágtam az ablakon... Hosszan, kétségbeesve néztem utána.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nomármost ezt én már neked lehet hogy meséltem, de egyszer még régen hozzám is beszállt egy zöld dolog, konkrétan egy kb tenyérni sáska, amire a 9. kerületben szerintem nincsen a természetfölöttinél egyszerűbb magyarázat. Én kérlek akkor, miután ő fél órát grasszált a könyveim között, megfogtam, de mielőtt ki tudtam volna dobni, jól BELÉMHARAPOTT. Senkinek se kívánom, hogy egy ilyen élien belecsócsáljon, lényeg a lényeg, olcsón megúsztad azzal a melltartóval:)
nem úgy megy az, mert visszaszereztem!
nekem erre kiforrot technikám van - ugyanis vmiért nagyon szeretnek hozzánk bejárni a 9. emeletre. a cipősdoboz tetejével rávetem magam, alá a4-es, majd ki az ablakon, persze célszerszámot nem hajítom le :P
Megjegyzés küldése