Kressz

Öregúr komótos magabiztossággal lépett le a zebrára reggel, mire én csikorogva megálltam. Hát nem fogta vissza magát. Mutogatott és ordítozott. Pontosan nem tudtam kivenni minden szavát, de egyértelműen arról beszélt, hogy a zebrán neki van előnye és hogy ebben a mai világban már semmi sem szent, főleg az idősek helyzete borzalom. Ezt mind az arcáról olvastam le :)

Gondoltam, akkor zárjuk rövidre a dolgot itt és most, még mielőtt elviszi a szívroham. Mellé gördültem, lehúztam az ablakot és nyugalommal teli kedvességgel kérdeztem, mi a probléma. És abban a percben, hogy kimondta a zebra és az előny szavakat egymás után - így utalva a jelentésbeli összefüggésre -, én mosolyogva a járókelőkt mintázó piros lámpára mutattam. Ekkor elhallgatott. Hogy senki ne hagyja el rossz szájízzel a helyszínt, biztosítottam arról, ilyen mindenkivel előfordul. Szívesen hozzátettem volna - némi csípkelődés gyanánt -, hogy főleg ebben a korban, de nem tettem :)