Ma voltam az IBSben üzleti díj kapcsán és - ki hitte volna - de nosztalgikus érzéseim támadtak... Szerettem odajárni és szerintem jó iskola. Pont azt adja, amire szükség van ahhoz, hogy valaki az üzleti világban ellegyen. Case study alapú oktatás, 1 éves szakmai gyakorlat, erős második és angol tanítási nyelv, fontos tárgyak, ám semmiből nem túl sok. Nincs tér elmélyedésre, a matematika, vagy a gazdaság nagy kérdéseibe való merülésre, de őszintén - kinek van erre szüksége, aki business man/woman akar lenni?
Ha csak nem elméleti agytudornak készül az ember - ugyan tényleges összehasonlítási alap nélkül - én több értelmét látom ide járni 3 év plusz 1 év gyakorlatra, mint 5, vagy több év elméleti őrültségekre a Közgázra, amennyiben megtehetik.
A baj az, hogy még most is gáznak tartják, ha valaki odajár. Még most is az a megítélés, hogy ez a gazdag, ám buta gyerekek iskolája. És tudom, pénzbe kerül. Ez igaz. Persze ettől még nem az a megoldás, hogy lehúzzuk. E mellett több évfolyamtársam is volt, akik keményen tanultak azért, hogy tandíjmentesek maradjanak a 4 év során.
A társaság igaz, nem a legjobb, de ez szorosan összeköthető az iskola tanulók általi megítélésvel. És itt a tanulók szót kiemelném, mert a munkáltatók körében messze nem ez a helyzet. Így valóban, itt nem jellemző a szuper kapcsolatok teremtése, a fantasztikus egyetemi élet és lébecolás, de lássuk be - az AKGs diákok többsége, ellentétben más gimnazistákkal, úgysem az egyetemi éveket, hanem a gimnáziumban töltötteket mondják a legjobbaknak :) Így én ezt nem érteztem tragédiának.
Nem, mintha védőbeszédre szorulna, de ezt jó volt leírni :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
kozgaz melle: jog
a jogon sem jo a tarsasag, amugy.
a "tanítást" pedig inkább hagyjuk...
Megjegyzés küldése