Ellopták az autót

Szal az úgy volt, hogy IKEA parkoló Budaörs, auto sehol, pedig pontosan emlékeztünk, hol álltunk meg. Keresgéltünk, de semmi. Aztán szisztematikusan fésültük át együtt, majd külön-külön a sorokat, hátha máshol parkolunk. Közben már hideg volt és ahogy jobban fáztunk úgy lettünk idegesebbek. Már fél óra is eltelt. Végül maradt a biztonsági szolgálat, meg a feljelentés. Tök kivoltam. Nagymamának telefon, nem fogunk odaérni az ebédre, nem találjuk a kocsit. Nyugtató szavak tőlem: dehogy lopták el, nem lesz semmi baj, biztos csak elvitték mert rossz helyen álltunk, stb. Persze már rég nem ezt gondoltam, de nem én leszek az, aki felidegesíti. És akkor az undok dumák a kétajtós biztonságiaktól, hogy biztos rosszul emlékszünk. Mindig ez van. Ellopták, ellopták, de kiderül, hogy két sorral arrébb állnak. Mindig ez van. Itt volt, ott volt, aztán rájönnek hogy a Kikánál álltak. Mindig ez van. De csak keresni kezdik. Mi meg erre veszünk egy bal kanyart és megnézzük a Kika parkolójában is. Hát nem ott állt az édes? Barna visszament, lerendezte és elindultunk.

Az egészben az a szörnyű, hogy mi lesz, ha gyerekünk lesz? Mert mind a ketten ennyire hülyék vagyunk! Az idegeskedéstől és a magunktól való félelmtől totál kikészülve pihegtünk az autóban, és a gyerekvállalás kockázatait elemeztük. Tök mindegy, hogy valaki az asztrológiában hisz és onnan vizsgálja, hogy 3xos vízjegyek vagyunk, vagy személyiségtesztet töltet ki és úgy derül fény arra, totál alkalmatlanok vagyunk egy dologra koncentrálni, a lényeg ugyanaz. És ez nagyon rémisztő.