megkövetel manapság a világ és közös erővel, mókuskerék társaim lelkesedésével és idejével felújítottuk egy ovi játszóterét.
Dombot hordtunk, játékokat festettünk, aszfaltot bontottunk és puha talajt raktunk, kresz pályát rajzoltunk és cölöpöket vertünk, a végén még csúzdát is állítottunk. Komolyan mondom, kemény izommunka kellett mindehhez. Aztán ettünk kisszéken, ittunk ovis teát, volt nem-elég-hús és alumínium villa, na meg kávézhattunk az óvónénik klasszikus formájú kis üvegpoharaiból.
Én a festésből és rajzolásból vettem ki leginkább a részem, bár többek szerint aszfaltvirágaim még száradás közben is keresték identitásukat. Talán ennyi elég is a kézügyességemről. Mini jefe még nem biztos benne mit, de azt már tudja, hogy következő életében Jamaicában fog élni. Talán zenész lesz, de az is lehet, hogy festő.
Különben többen jöttek sokkal, mint vártuk, jobb volt a hangulat sokkal, mint vártuk, szebb volt az idő jóval, mint vártuk és mindenki jobban érezte magát, mint vártuk. Úhogy talán nem is olyan impotens az én mókuskerekem, mint vártam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
keményebb izomlázam volt, mint vártam...
Megjegyzés küldése