Insomnia

Újra hajnal és még mindig jár az agyam. Már rég nem a hibázásról, az elveszett pénzről, a kiesett lehetőségről van szó. Ezek számomra mára mind eltörpülnek a személyes viszonyok tisztázása mellett. Mert talán ez kellett ahhoz, hogy sokminden világossá váljon, kibukjon és engem is próbára tegyen. Még mindig nem tudok aludni, de már más miatt. A kérdések, hogy mitől lesz jó egy irányító (és itt most tudatosan nem a főnök szót használom), hogyan lehet egy alá-fölé rendeltség működőképes, mi az ami rajtam múlik és mi az ami már nem.

Series junkie-ként az Elnök emberei 6. évadjánál tartok. Úgy másfél hónapja vettem meg a 2. évadot, onnantól tolom (ok, és most ugorjunk át ezen a megdöbbentő, ám valós állításon). C.J.-t épp előléptették a fehérház második emberének, így vezetője lett az addig vele egy szinten álló két embernek. Ez egy szar helyzet. Egyikük fölényesen viselkedik vele, láthatóan nehezen, vagy nem is fogadja el, így nehezíti saját és a többiek munkáját. A másik, Josh - mellesleg a sorozatbéli szerelmem - támogatóan áll az új fejlemények elé, és leküzdve csalódottságát (akár ő is lehetett volna), inkább segít, viszi a dolgait és együttműködik.

Igaz, velem nem pont ez a helyzet, mégis most olyan hálát érzek C.J. nevében is Josh iránt, mintha kicsit velem is történne. Mert nem a pozíciók a fontosak, hanem hogy egy csapat vagyunk. Ha az egyik elcsesz valamit, nem felelősöket kell keresni, meg őrülten védekezni akár a másik kárára. Csak nem tudom még, hogy én ezt hogyan értessem meg.

Sikerült összeírni egy újabb, ráadásul hosszú közhelyszótárat, de valahol muszáj ennek is kijönnie. Inkább ide szövöm bele, mint a big jefének írt beszédekbe...