Herr Márton kilépett hazánkból, és ezzel valamelyest az életünkből is. Hátrahagyott barátai erőt és energiát nem kímélve próbálják felvenni vele a kapcsolatot, ám telefonon nem elérhető, mailre nem igazán válaszol, és a hírek és érzelmek közvetítésére szánt blogja is elhagyatva hever valahol az éter egyik pókhálós sarkában. Kezdjük úgy érezni, csak azért kellettünk, hogy valahogy kihúzza a két berlini út között kénytelen, kelletlen eltöltött időt.
Hangsúlyoznám, lelkünkben nem sértődöttség, inkább mély szomorúság lapul, vegyülve a soha nem lankadó reménnyel, hogy még hallunk felőle és kapcsolatunk újra virágba borul.
Blicken wir auf die Zukunft vertrauensvoll hin!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
nem lehet, hogy egy fúrótornyon van?
Aszittem, hogy Herr a vezetékneve. :)
kisanna: :D:D:D
kisanna: :D:D:D
egy előadáson ülök.... de még innen is nektek írok!!!!
itt volt Zsuzsi egy hétig ezért nem írtam a blogot. viszont minden e-mailre és telefonra válaszolok - ezt visszautasítom.
a skypeon esténként vagyok. ÉS MINDENKINT NAGYON SZERETEK!:)
nahát de jó! pedig sztem itten egy csomó embert nem is ismersz :D
megjegyzem az előadás hol akadálya a csetelésnek?! van aki körmöt lakkoz közben, ugye...
szigorúan magassarkúban :)
en is igy szoktam es megfigyeltem, hogy minden elővigazatossag ellenere jobb mutatóujjam festése szenved sérülést mindig... izgalmas probléma...
jaja csak az eloado el ne ajuljon :)))
engem is szeretsz?! dejo. akkor en is szeretlek!
sőt, még izgalmasabb ezt az első sorokban mívelni, így a szag lehetőleg az előadót is elkábítja!
Jelentem MOST magassarkúban vagyok, igaz körmöt éppen nem lakkozom.
Mindenkinek van special feature-je. A Mártonnak az eltűnés. Anna, veled érzek.
Megjegyzés küldése