Az élet nem fair

Nem igazságos, hogy a szülők előbb halnak meg, mint a gyerekek, mert a gyerekeknek életük végéig szükségük lenne a szüleikre. Legalább is nekem biztos!!!!!!

Reggeli

A Beni megevett egy hangyát. Ugye nem lesz semmi baja? Amúgy szemmel láthatóan ő is meglepődött :))

- Posted using BlogPress from my iPod

Kisgyerekes argo

Mr. Brown hozzám intézett kérdése a Törpére vonatkozóan: Ha én csinálok belőle Liszt Ferencet, akkor te befejezed plüssmackónak?

Megfejtéseket a szerkesztőségbe várjuk :)

Kérdés

Andris, nem lehetne, hogy minden nap, vagy legalább is minden hétvégén legyen egy esküvőtök? Az én kicsi fiam, aki hn6-f7 között kel minden nap, most annyira kiütötte magát, hogy n10ig húzta a lóbőrt.

Azt hiszem, egy év óta először ébredtünk fel Mr. Brownal magunktól!!!

Van, ami nem változik

Hétvégén kinéztem egy boltot két utcával arrébb. Gondoltam, ide mindenképp betérek. Szerdán el is jutottam odáig, hogy elmenjek. Zárva volt. Kiakadtam. Aztán megnéztem a nyitvatartás táblát és láttam, hogy szerdán zárva. Gondoltam, visszajövök holnap. Másnap fél hatra értem oda, gondolván, hogy ugye ezek a boltok 6ig úgyis nyitva vannak. Zárva volt. Kiakadtam. Aztán megnéztem a nyitvatartás táblát és láttam, hogy minden nap 5ig van nyitva. Harmadnap megint ellátogattam, és büszke voltam magamra, hogy már 3ra odaértem, pedig 5ig nyitva. Zárva volt. Kiakadtam. Aztán megnéztem a nyitvatartás táblát és láttam, hogy minden nap 5ig, kivéve pénteken, amikor f2ig van nyitva. Majd hétfőn megint elmegyek.

Sentiment

Levettem a szekrény legtetejéről a régi levelekkel teli dobozomat. Nagy doboz ez. Kerestem egy emléket, de ezer másikra bukkantam. Nem is emlékeztem, hogy ennyit leveleztem régen. Hogy ennyi fiú volt az életemben. Volt köztük olyan, akiről mintha soha nem hallottam volna, ennek ellenére a levélben arról írt, hogy várta tőlem a hírt, nem jött, és most a volt barátnője segít neki elfelejteni engem. 13 éves voltam. Amúgy ahogy olvasgattam, a 13-16 éves énem volt a legvonzóbb és legaktívabb. Az általános iskola vége az első szerelemmel, az első rózsával a küszöbön, nyári kalanddal, viharos, iskolai táborokkal és valentin napi üzenetekkel. Aztán a gimnázium, ahol hirtelen új emberek jöttek, és ahol meglepő módon elég sok fiúnak jött be a kislány, aki mindenkit csodált. Mert tényleg így volt. Emlékszem, mennyire odavoltam, hogy ezen a helyen milyen sok okos pasi van, akik mind szóba álltak velem, levelet írtak nekem és sétáltak velem. Persze nem mindegyik szerelmes levél volt, de mindegyik borzasztó kedves és szeretetteli írás és mindegyik fiútól jött. Mára ez a sok 16-17 éves híres költő, Mars kutató, Amerikából hazatért egyetemi tanár, aki a visszafelé írás nagy professzora, közgazdasági zseni, pénzügyi kutató, vagy több gyerekes családapa, külföldi hazafi, elismert orvos, stb. Rengeteg levél, sok év, mínusz 15 év! Atya ég! Még leírni is szörnyű. És ahogy olvastam, minden újra előjött, kicsit bőgtem, kicsit nevettem és annyira belemerültem a leveleken keresztül az akkori mindennapokba, hogy mikor a Beni felsírt, egy másodpercre nem is értettem a dolgot, helyette indultam volna másnap a suliba, mintha ez a 15 év nem is lett volna.

Isten áldja a BabyTV-t!!!

- Posted using BlogPress from my iPod

Dilemma

Szóval úgy néz ki, másfél évesen, ősszel megpróbálkozunk a bölcsivel, aztán majd meglátjuk, mennyire tetszik Beninek. Bejártuk a négy szóba kerülhető bölcsit, és egész pozitív képem alakult ki a helyzetről. Szerencsére hely az van, így nem lesz körömrágás, hogy felveszik-e. Inkább én vagyok jelenleg a rizikó faktor, mert ahogy jobban realizálódik a dolog, úgy válok egyre bizonytalanabbá a beadást illetően.

Amúgy a helyek tényleg nagyon rendben vannak, és mindenhol biztosítottak az egészséges táplálkozás szem előtt tartásáról. Mondták, itt csupa zöldség-gyümölcsöt esznek a gyerekek és húsból csak csirkét, vagy pulykát adnak. Ennél a mondatnál renszerint megjelent előttem a csülökpörköltet még a kezéről is lenyalogató elégedett kisfiam képe.

A bölcsis nénik is kedvesek voltak mindenhol. Egy csoportba max 14 gyerek jár és egy nénire jut 7 gyerek. Ez az arány bármelyik vallásos anyánál előfordulhat, így mondhatjuk, a légkör családias.

Már csak a kérelmet kell beadni. Csak valahogy nem akaródzik. Persze tudom, hogy még egy fél év, és akkor már nem
Ilyen lesz, mint most, hanem másfélszer ekkora, és látok ekkorákat akik 3 éveseket megszégyenítő lezserséggel kezelik a szüleiket, de a Beni még nem, és sehogyse tudom elképzelni őt most akkorába, viszont ha nem adom be, akkor nem mehet majd akkor sem, ha közben meg olyan lesz mégis, és akkor meg bánhatom. Ha meg beadom és nem megyünk, attól félek, elátkoz az önkormányzat, vastag filccel fekete listára tesz és nemhogy bölcsibe, de oviba sem fogják felvenni soha.

- Posted using BlogPress from my iPod

Fogadalom

Márciusi fogadalmam, hogy ebben a hónapban már tényleg leszedem az eredetileg karácsonyi - majd az idő elnyúltával télivé avanzsált - dekorációt.

- Posted using BlogPress from my iPod

Vélemény

Beni ma I love MOM-os pólóban nyomja. Végülis ki kell valahogy használni, hogy még nem tud beszélni :)))


- Posted using BlogPress from my iPod

Mesebirodalom

Kész lett Beni szobája, és valami lélegzetelállító!!!!!!!! Ha esetleg költözünk, viszem a falat is! Akárhogyan is, de megoldom!!!!!!!

A lányok fantasztikusak voltak. Kitalálták, felrajzolták és festették, és festették, és festették, és festették... és aztán egyszer csak ott volt :))))

Eszter, Andi, nem tudom elégszer megköszönni!!!!!!!

Hárman a liftben

A minap beszorultam a liftbe Benivel és egy kulmináló gyomorrontással. Babakocsi nem volt nálunk, így én a kezemben tartogattam az izgő-mozgót, aki megbabonázva próbálta elérni, és nyomkodni az összes világító emeletgombot. Mivel ez nem nagyon ment, kiabálnt. Én csitítgattam, miközben én is legszívesebben kiabáltam volna. Én sem a bezártság miatt, hanem az egyre hasogató hasfájás okán. Benyomtam a segélyhívót, ahol egy hölgy jelentkezett. Mondtam, elakadtam a liftben egy 11 hónapossal. A másik társunkról hallgattam. A hölgy nagyon empatikus volt, éreztem a hangján az aggódást. Kérte, tartsak ki, és próbáljam nyugtatni a gyereket. Amúgy a gyerek igazából nem vett észre az egész balesetből semmit, lefoglalták, és felbosszantották a villódzó gombok. Körbenéztem, próbáltam a kezembe venni az irányítást, és minden erőmmel nekiveselkedtem a belső ajtónak. Feltéptem. Kiszabadítottam a kicsimet! Hallelúja!

iPod

Hi
Wow, látjátok, amit én? :))))

- Posted using BlogPress from my iPod

Státusz

Már egész sok lett néhol a haja, olyannyira, hogy akár borzolni is lehet és magától kócolódni is tud!

A kis ujját felemeli és úgy mutatja, mit akar. És azt nagyon akarja, aminek erőteljesen hangot is ad, ha esetleg próbálnád vaknak tettetni magad. Mert azt, hogy vak is és süket is lettél egyszerre, már egy 10 hónapos sem veszi bel! Vagyis abszolút kommunikál. Mr. Brown szerint már teljesen kompetens, kész van az életre, és csak azért nem tudja intézni az ügyeit egymaga, mert nem nagyon éri fel a pultot. Amúgy nincsenek is nagyon ügyei, így nem tudhatjuk, mire lenne képes. A belé vetett bizalom ellenére azért apuka mégis véletlenül, ám következetesen csak hátsó lábnak hívja A lábait - mert hát mászik a szerencsétlen, hangzik ilyenkor a mentegető magyarázat.

Amúgy tapsol, pacsit ad, odaadja és visszakéri a dolgokat, kukucsol, puszit dob, persze nem tudja szerencsétlen, hogy valójában mit is jelent ez, integet, amit viszont abszolút tud, mert az előszobában folyton csinálja, villanyt kapcsolgat, hintázik, táncol, tv-t irányít szintén abszolút tudatosan, és még annyi mindent, hogy már fel sem tudom sorolni, így majd inkább már csak akkor szólok, ha megtanul írni-olvasni :)