Az apjára
Mert mióta tud forgolódni, beleőszülünk mire felöltöztetjük. Annyira utálja, hogy ahogy rájön, mire megy ki a játék menekülni próbál bármilyen irányba, bármi áron.
Az anyjára
Mert a földön viszont nem igazán csillogtatja a forgolódós tudományát. Kinéz egy messzi, érdekes játékot, majd pár - alig nevezhető - próbálkozás után rájön, vannak sokkal közelebbi dolgok is amikért még küzdeni sem kell. Felkapja és ugyanolyan boldogsággal csócsálja pedig tudom, azt a dolgot nem is szereti annyira.
Az anyai nagypapájára
Mert most a két kedvence a műanyag és a plüss könyvecske.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése