Az 5 éves unokaöcsém, miután figyelmesen végignézte a National Geographic egyik műsorát, odabattyogott hozzánk és elmagyarázta, hogy az asztal igazából nem is létezik, csak sok apró pici pont ami közé akár be is lehet nyúlni és hogy véletlen, hogy ez most pont egy asztal. Nem kaptunk levegőt.
És ez most csak azért jutott eszembe, mert az egész kis családom megy hozzájuk Dániába, én meg itthon maradok magnak, hogy egy angyalföldi játszóteret újíthassak fel a mókuskerék többi tagjával. És most ez nem olyan jól van így :(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
hajrá CSR! :)
erre az okossagra nem emlekszem, de a tegnapi esti mese mindenkepp tanulsagos volt.
apa kezdte a meset az operencias tengerrel, de a kis unokaoccs jovoltabol hamarosan mar a veres szaju tigris volt a foszereplo. majd apuka folytatasaban mi mas tortenhetett volna, minthogy a tigris veres szajaval kozelitett a vedtelen roni fele. de ekkor a tunderi kis unokahug befogta apa szajat es sirasra kampicsorodott arccal kerlelte, hogy ezt a meset ne mondja tovabb.
jo erzes, hogy van aki ennyire aggodik miattam es megved minden kornyekbeli veresszaju tigristol.
(egyebkent a mese be lett fejezve. megpedig az unokahug paratlan batorsagarol tanuskodo happy enddel.)
Megjegyzés küldése